when im down

akkor mindig van 3 zene ami megnyugtat: leonard cohen, jeff buckley és pj harvey

károlyi kert

a legkedvesebb kertem pesten..leülni egyik padjára szikrázó napsütésben és csak bámulni az odatévedő embereket, gyerekeket nagyon jóleső érzés..jók a rezgések ott és ez nemcsak feng shui hanem globálisan kapcsolódik vmi vmihez vmilyen szinten.
sok a nemtörődöm rohanó ember, nem figyelünk egymásra..napi 10perc egy parkban és meg lehet tanulni..csak sajnos nem azok az emberek gyakorolják akiknek szüksége lenne rá..én viszem is a könyvem munka után bicajommal kimegyek oda olvasni..amig még tart a nyár.

the music of chance

i will collect all those moments in my life when my decision led me to a direction different from the other 1 that i could have chosen..how chance and sudden moments and decision can change our destiny i was always wondering about what could have happened in my life if i choose the other option?

+ vs -

sose feledjetek a negativ kritika mellé pozitivat is mondani bárkihez is adresselitek!

-make it funky- sziget

nem tudom meddig fogok még szigetre járni..sztem ez a dolog is kortalan..minden korosztály megtalálja a nekivalót..kétségtelen hogy a szigetjárók sokkal közvetlenebbek lesznek a városban is utána..ezt elsősorban magamon vettem észre..
a maceo parker koncert, az éjféli pingpongozás és a talim a san franciscoi couple-lel beirta magát a kellemes emlékeim sorába, ahol már ott porosodik pl a faith no more koncert amit egy fa tetejéről néztem végig, vagy henry rollins elemi energiája, vagy 1 cure koncert amit egy srác nyakából néztem végig zuhogó esőben..és az a vicces este amikor a wcbódé csöve kilyukadt és a sátrunk teljesen átázott..
kétségtelenül 2 igazi erő érintett meg zenewise a mostani szigeten seun kuti és maceo parker, ez utóbbi felemelő joy feeling volt egy olyan közönséggel, amit ritkán látni és érezni így, ilyen okos örömmel kollektívan.
ja..és apukám első sorból nyomta a maceo parkert, ami valljuk be irígylésre méltó jófejség..

kertemből a lekvárig

1 spontán péntek 8féle connection a szomszéd hangtechnikus sráctól kezdve az egri rajzos évfolyamtársaimig a pingpongozós embereken át a chackra hackerig, sörözés, szkander, 89-es deep purple koncertről való boastingolás ahová még apukám vitt el mikor 14 voltam...
hazafelé pedig egy kellemes pop in kiss erzsi konyhájába ahol a sárgabarackfőzés rejtelmeiben merültünk el pár percig..
kellemes és nagyon vicces este volt.

régi verseim

kutakodtam régi emlékes dobozaimban és találtam 3 verset amit pontosan 13 éve írtam:

"Megfoghatatlan a lét
mint az árnyék lába
nem múlik el semmi
mégis él a hiánya.

Felnézek az égre
hogy erőt gyűjtsek,
de ábránd lelkem
tovatűnik a felhők gyűrűjében.

Ül a csend nehéz búja az ablakon,
s nicsak mintha a Nap fia
sütkérezne az alkonyon.
Tovatűnik, majd elszáll
s aztán vadgalambként újból és újból visszajár."

a másik vers:

" Fésüli a Hold hajnali fényét
csillagok sütnek reményfélét.
Városi halovány égbolton
Keressük a szüzet a fénylő körúton.

Hosszú fapálcikák között
csillogó lámpalázi fények
az út halad
az este véges."

a harmadik:

" Tűz, mely éget és porig zúz
s mégis mily mélységes
és áthatolhatatlan a víz,
mely őrzője lehet és vész.

Érzem a vonzódást
mely mágnesként oly sebesen
hozzád repít, oly erősen
húz, ahogy a masszív talaj
beszívja a holtak tetemét,
s végül megnyugszik,
mint mikor a vadat lelövik."

nekem tökre tetszenek, ma már nem tudnék ilyet írni..