vannak bizonyos emberek az életemben, akiket bármikor látok viszont bármennyi év elteltével ugyanazon a term-ön vagyunk ugyanazon a hullámhosszon és mintha semmi sem változott volna az évek folyamán a rezgéseink ugyanott vannak egymással..egy belfasti ismerősömmel fényképezgettük a CM bicajosait és hosszasan elcsevegtünk az élet hepehupás nosztalgiáján...
drága nagymamim 85 lett... elkezd néha monológokat gyártani mint most is szülinapján..bezzeg még mindent lényegest egyből levesz, pedig már alig lát és hall..ő a láthatatlan dolgokat veszi észre a leginkább...
virágokat ültettem ma új földbe, megünnepeltem ezáltal egy új kezdet pillanatát és egy emlékfoszlány homályos képletének feledését, amelyben exemmel együtt helyezzük a palántákat a ládába a konyha közepén..
No comments:
Post a Comment