nosztalgia

vannak bizonyos emberek az életemben, akiket bármikor látok viszont bármennyi év elteltével ugyanazon a term-ön vagyunk ugyanazon a hullámhosszon és mintha semmi sem változott volna az évek folyamán a rezgéseink ugyanott vannak egymással..egy belfasti ismerősömmel fényképezgettük a CM bicajosait és hosszasan elcsevegtünk az élet hepehupás nosztalgiáján...
drága nagymamim 85 lett... elkezd néha monológokat gyártani mint most is szülinapján..bezzeg még mindent lényegest egyből levesz, pedig már alig lát és hall..ő a láthatatlan dolgokat veszi észre a leginkább...
virágokat ültettem ma új földbe, megünnepeltem ezáltal egy új kezdet pillanatát és egy emlékfoszlány homályos képletének feledését, amelyben exemmel együtt helyezzük a palántákat a ládába a konyha közepén..

life

azok szenvednek a legtöbbet, akik nem tudják mire vágynak igazán..hm..mondták ezt egy bizonyos sorozatban aminek 1 epizódját ma néztem meg - and im trying to emphasize here that i am not a sorozatjunkie, hehe.. -
..de a vágyakozás maga a szenvedés..ezt meg a buddhisták vallják..akkor hát mindenkinek megvan a maga nézőpontja.. s milyen nehéz ezt megérteni másokban, mikor nem vagyunk on the same terms..az ego ugyebár..én pedig ugy látom, hogy azok az emberek a boldogok igazán, akik nem tudják mire vágynak..mert:

"LIFE is not about how many breaths you take;
it's about how many of life's moments take your breath AWAY..."

..és erre nem lehet vágyakkal felkészülni..unexpected moments conllevan una sorpresa donde se halla el origen de la felicidad..

izland és manchester

ez a sigur ros! nem is földöntúli hanem földmélyi zene..a föld belsejének összes rezgését képesek közvetíteni ezek a srácok..ez a zene nem is születhetett máshol mint izlandon, az énekesnek meg olyan sacred hangja van hogy piel de gallinám lesz amikor hallgatom..csodálom azt a koncentrációt amit beletesznek abba a sok hangszerbe..ilyen globálisan meditativ állapotú zenét csakis a természet ölében lehet csinálni..a városban nem..ott inkább joy division..az iparváros zenéje sokkal inkább nyersebb de ugyanúgy globális, csak a meditativ mivolta nem a pillanat kiterjesztésében koncentrálódik hanem a pillanat sűrűjében. mert izland az a space, manchester pedig a crowd..és mind2ő zenekar énekese egy ovni!
tény hogy másvilágba kerültem mindkét zenefilm megtekintése után.

hadjárat

a beszéd is liberálhatja a blokkjainkat.a szavakkal, amit kimondunk egyfajta felszabadító hadjáratot szervezünk anélkül hogy ez tudatossá vállna..bent poshadó érzelmeink, gondolataink e hadjárat közben jönnek rá mit is akarnak kezdeni magukkal. sokszor nem is tudjuk mit akarunk kimondani, sokszor gondolatok sincsenek.csak adódnak olyan momentusok, amikor bárhol bármikor bárki jelenlétében egyszerűen csak elkap ez a hadjárat(mint valami csatornában bugyogó viz, ami ki akar jutni a levegőre mert máskülönben felhalmozódik és ha kitör akkor robban)..csak elkezdeni nehéz, a folyamat a lényeg és a flow.nem megfelelő gondolatok kellenek ehhez, hanem csak egy megkapó pillanat.smiután kimondtuk monológunkat, azután felszabadultunk, kint vagyunk a levegőn..a beszéd és az érzelmeink szorosan összefüggnek s mindez kivetülési szimbóluma a viz..vízből vagyunk, csak az érzelmeink segitségével találhatunk vissza önmagunkhoz..A.fél a viztől.szeretnék neki segiteni de nem tudom hogyan.

take life as it comes

csak a változás állandó ebben a világban? ezt kell elfogadni..have to let things go..but my curiosity always stays, so than what? a kíváncsiság nem változik..és ha a curiosity makes me living?..ahogy pj harvey mondja "take life as it comes" és közben tegyünk fel kérdéseket..eso me basta..